Tihanyi Bencés Apátság Tihany

A Balaton csodálatos adottságokkal rendelkező félszigetén a Tihanyi Bencés Apátságot I. András királyunk (1046-1060) alapította 1055-ben és Szűz Mária és Szent Ányos tiszteletére lett felszentelve. A király sírja még ma is megtalálható az eredeti helyén az altemplomban.
 

A Tihany monostorának alapító oklevele hazánk legrégebbről fennmaradt magyar nyelvű írásos emléke. A középkori épület nyomai jelenkorunkra szinte teljesen megsemmisültek, mindössze az altemplom és néhány kőfaragvány őrzi ennek a múltnak az emlékét.
 

A hajdani apátság története igen mozgalmasnak nevezhető, hiszen a tatárjárás után megépítették a kolostor erődítményét, amely védőfalnak a törökök megszállása alatt lett igazán nagy jelentősége. Az építmény falai között egy jó időre megszűnt a szerzetesi élet. A törökök pusztítása és egy súlyos tűzvész után 1719-ben kezdődött meg az apátság újjáépítése. Wittwer Márton karmelita építész tervei szerint 1754-re épült fel a kéttornyú barokk templom és mellé a kolostor épülete. Miután II. József 1786-ben feloszlatta az itteni bencés rendet is, a szerzetesek jó ideig távol voltak, majdan csak 1802-ben térhettek vissza a Tihanyi-félszigetre. A templomot 1889-ben gyönyörűen felújították és belső falait Deák-Ébner Lajos, Lotz Károly és Székely Bertalan freskóival tették magasztosabbá. 1950-ben a szerzeteseknek újfent menniük kellett, a rendház múzeummá alakult. Ám 1990-ben ismét a bencéseké lett a Tihanyi Apátság és a 90-es években újabb, átfogóbb felújításon ment keresztül.